Kövek súrlódnak össze nyirkosan,
gömbölyűre koptatott gyötrelem.
Ártatlan halak úsznak álmosan.
Belengi létünket a félelem.
Tétova árnyak járnak vad táncot.
Ismeretlenek lettek dallamok.
Elszáradt álmokra vetnek lángot
a felejteni vágyó angyalok.
Rémeinktől sötét lett az éjjel,
halkan surranva kósza múlt halad.
Életünket idő tépi széjjel,
csendbe bújik el minden pillanat.
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
