Egyelőre még nem dörög az ég,
csak komor fekete felhők gyűlnek.
Még nem kopog a háztetőn a jég.
Madarak vészt jóslón csendesülnek.
Fák nem susognak, hallgatva állnak.
Gyökereiket mélyre engedik,
nem hajolnak. Részei a tájnak.
Sudáran, keményen áll mindegyik.
Felhők vágtatnak, takarnak napot.
Sötéten áll egy magányos ember.
Nem érez gyászt, nem érez haragot.
Még csak halkan zúg, mint nyugodt tenger.
Majd összekapaszkodik a széllel!
Keze villámokat szór, nem magot!
Kitakarítja szép szenvedéllyel
a mát, és épít egy szebb holnapot.