Levél kiált, mielőtt lehullna
esőcsepp koppan az ablakon,
megrezzen széltől a fűzfa ága,
hangulatom az ősszel rokon.
Elköltöztek már az összes fecskék,
a párkányon cinke kopog,
rigó motoz a sárga avarban,
az élő csendben hallgatok
Fa csontvázát durva szél zörgeti,
szürke felhőkkel fedett az ég,
és esőcseppek közé vegyülve
hópelyhek szállnak szerte szét.
Lassan befed a fehérség mindent,
fagyos hó tompít neszeket,
tiszta némaság borul a tájra,
csak belülről én reszketek.