Ha vágyódva elindulok,
avar szőnyegű ösvényeden,
a szorongás görcsét lenyelem,
kiszáradt kút lesz a szemem…,
…és nincs közöm hozzád világ!
Bezárok előtted minden kaput,
ha csak pillantásnyi időre,
belőled hozzám eljutok.
Megtisztulok szép gondolatban,
meztelen lelkem megmutatom,
gyönyörködve néz rá egy Isten,
és akkor a lába elé dobom.