Fehér felhők boldogtalan nyara.
Hideg kéz keres meg meleg kezet.
Fagyos lett már a téli éjszaka,
felejtés vakít meg emlékeket.
Sikolt a hullni készülő levél.
Szél zörgeti a fa csontvázakat.
Az égen szürke felhők rohannak,
a nyár már régen elnémult áldozat.
Ablakom párkányán cinke kopog,
mozdulatomra messzire röppen.
Fagyos szél kerget felhőhadat,
és a múlt könnye kezemre cseppen.
Tél az utolsó levelet lerúgja.
Surranva hull alá fehér pihe.
Ősz a megszaggatott ruhájában
elköltözik innen a semmibe.
