Kolumbán Jenő: Egy másik napot

Folytatásért üvöltő sebzett sorok,
a teljesség igénye nélkül vagyok.
Meg kell némulni, legyen puha a csend…
Jó lenne, ha semmi nem fájna itt bent.

Én hegyekre is, tükörbe is nézek,
hajszoltan jó lenne végre egy fészek.
Kellene egy meleg zug, nyugodt sarok,
ahol magamnak mindent bevallhatok,

és űzötten, szakadtan, botladozva,
várhatok megváltó, és szép szavadra.
Vagy átokra, és vad szidalmazásra,
mindegy hogy mire, csak valami másra,

mint ami most van. Vágyaim hevültek,
bár mostoha vagy, hozzád menekültek.
Kezedet nem nyújtod, és nem simogatsz,
szánakozva nézel, és magamra hagysz.

Én nem szólok többet, nem panaszkodok.
Árnyékodra fényemmel világítok.
Hozzád szóló szavam már mind elfogyott,
keresek helyetted egy másik napot

További bejegyzések