Keresés
Close this search box.

Kolumbán Jenő: Dobd el

A szó kirepül,, és nem tér vissza.
Az idő végül mégis csak felissza.
A tanulságok nem jók semmire,
mert nem fogadja már meg senki se.

Megyünk előre, bár szabott az út,
mégis áttörnénk kerítést, kaput…
Lökdösődve tolongunk. Birka nyáj.
Ösztönök vezetnek, meg a muszáj.

Fölöttünk bármilyen lehet az ég.
Lehet felhős, szürke, komor vagy kék,
nem érünk rá bámulni fölfele.
Lábunkkal rögökbe botlunk bele.

A szép nálunk csak ritka adalék,
a léthez adott lélek – maradék.
Szegénynek, gazdagnak tiszta luxus.
Törődsz vele? Megmarad a nexus.

Meztelen élet megvan szép nélkül,
de ha kajája nincs, beleszédül.
Dobd a tollad költőkém messzire.
A szó kevés, nem kéri senki se!

További bejegyzések