széppé tördelem az időt
a darabok szebbek talán
mint az egész
kirakosgatom színes kő
percekből egy mosolygó
arccal ébredőt
elsimítom a keserű ráncot
kidobok magamból sok régi
limlomot
kinyitok egy ajtót és
beengedem lelkembe
a napot
Itt a héthatárban, ahol élek, csendben telnek napjaim, Itt a héthatárban ahol élek, nem rejtőznek lidércek, Itt a hét határban, ahol élek, kukoricaként törik a
Antal vagyok, negyvenöt éves, anyafüggő. Leülhetek ide maga mellé? Nem fogom zavarni, ígérem. Nagyon csúnya az a sok letépett plakát a park bejáratánál. Tudja, nekem
Vannak olyan pillanatok az életben, amikor az ember véletlenszerűen öntudatára ébred és rácsodálkozik a világra. Ilyenkor a hétköznapi dolgokat is értelemmel ruházza fel, és úgy
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
