Kolumbán Jenő: beengedem

széppé tördelem az időt
a darabok szebbek talán
mint az egész
kirakosgatom színes kő
percekből egy mosolygó
arccal ébredőt
elsimítom a keserű ráncot
kidobok magamból sok régi
limlomot
kinyitok egy ajtót és
beengedem lelkembe
a napot