Keresés
Close this search box.

Kloos-Nagy Szintia: társasjáték

hajnali kettő van, és egyedül te vagy már csak ébren,
próbálod kisilabizálni, hogy hosszú életed melyik szökőévében csúszott félre minden.
előveszed a dús porréteggel fedett dobozt, benne végtelen sok puzzle-szem.
észre sem veszed, de megszállottan keresed az egybeillő darabkákat, majd magadat őrlöd, amikor sokadjára sem passzolnak össze.
véget nem érő monológba vágsz, ezzel megszakítva a keresgélést, no persze csupán fizikai valójukban. ismétled a szavakat, ízlelgeted őket száraz szájpadlásodon, pedig rég értelmüket vesztették, csak pakolod őket egymás után, mintha kötelező lenne valamit saját gondolataidból kreálni, melyek csapdájából, ha akarnál, sem tudnál kiszabadulni.
visszatérsz a valóságba, újra szemeiden keresztül tekintesz a körülötted lévőre,
és próbálod összerakni a lelki szférában történteket.
vágysz rá, kívánod, bárcsak megismétlődne…
rá kellett, hogy jöjj, magad köré építetted a puzzle-ból a falat, amihez egész eddig keresgélted a párokat, sikertelenül.
most jobban megnézed, mi is van a mellékelt papírra írva,
amit ott hagytál a kanapé mellett, elhajítva.
nyomokban gondolatokat tartalmazhat.
legyintesz és az elnyűtt karórádra pillantva elszörnyedsz, keresed a nagy szavakat.
fél órája kellett volna elindulnod a munkába.
kilépsz a különböző lakatokkal és zárakkal ellátott ajtó küszöbén, és feljebb tolod az orrodon a napszemüveged, nehogy fényt láss a zűr kavalkádjában. kezdődhet az üldözés.
sietősre fogva közelítesz a gyár felé, ahol dolgozol, hiába.
lefordulsz balra, majd megint balra, és nem veszed észre és nem veszed… és nem…, hogy vágyálmaid után kényszeresen te loholsz körbe-körbe,
mert minden összeér.

További bejegyzések