hét szám óta fekszem mozdulatlanul.
háttérzaj, mégis próbálok rá figyelni.
talán fél óra telhetett el aközött,
hogy meghaltam és újraélesztettek.
hatással van rám, mint egy fülbemászó,
óvatlanul, erőszakkal belopakodik a fülembe,
majd a járaton keresztül engem belülről tépkedve
vonszolja magát előre egészen a lelkemig.
céltudatos lehet a kiskrapek,
ha eddig még sosem tévesztett célt.
néha szerelmes, néha depressziós,
vagy örök melankóliában magányoskodik,
de sohasem teljesen reményvesztett.
egészen mostanáig.
mindig énekel, és mindig jár a szája,
jól ismert, végtelenbe nyúló monológokkal szórakoztat.
mindig ugyanazt szavalja, csak más köntösben.
néha még beszélget is velem.
mindig sikerült neki a mélységekbe lökni.
mintha félne attól, hogy elhagyom.
elhagyom őt én is, mint mindenki más.
akaratosan rám akaszkodik, és sosem enged.
leláncol és behálózza a semmit sem sejtő lényem.
lerakja a kártevő, rosszindulattal telt petéit és addig nem halkul el,
amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy biztonságban vannak.
amíg biztosra nem megy, hogy a következő adandó alkalommal
teli torokból fogják a fülembe harsányan üvölteni
az abszurdabbnál abszurdabb kitalációkat.
néha már abban sem vagyok biztos, hogy kitalációk.
összemosódott bennem
a realitás és a fantazmagória tere.
ez a velejéig romlott világ lerántott magával a mélybe.
ez is sikerült ennek a rohadt rovarnak.
nekem meg elsajátítani a dallamokat,
mert én vagyok az, amit hallgatok.
mindig is én voltam.

További bejegyzések
Az ePUB VERSESKÖTET ALKOTÓI NÉVSORA
február 5, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT LEZÁRÁSA
február 2, 2025
FEBRUÁRI PÁLYÁZAT
február 1, 2025
Szerkesztőségi hírek – 2025. január 31.
január 31, 2025