Keresés
Close this search box.

Kloos-Nagy Szintia: meditáció

hét szám óta fekszem mozdulatlanul.
háttérzaj, mégis próbálok rá figyelni.
talán fél óra telhetett el aközött,
hogy meghaltam és újraélesztettek.
hatással van rám, mint egy fülbemászó,
óvatlanul, erőszakkal belopakodik a fülembe,
majd a járaton keresztül engem belülről tépkedve
vonszolja magát előre egészen a lelkemig.
céltudatos lehet a kiskrapek,
ha eddig még sosem tévesztett célt.
néha szerelmes, néha depressziós,
vagy örök melankóliában magányoskodik,
de sohasem teljesen reményvesztett.
egészen mostanáig.
mindig énekel, és mindig jár a szája,
jól ismert, végtelenbe nyúló monológokkal szórakoztat.
mindig ugyanazt szavalja, csak más köntösben.
néha még beszélget is velem.
mindig sikerült neki a mélységekbe lökni.
mintha félne attól, hogy elhagyom.
elhagyom őt én is, mint mindenki más.
akaratosan rám akaszkodik, és sosem enged.
leláncol és behálózza a semmit sem sejtő lényem.
lerakja a kártevő, rosszindulattal telt petéit és addig nem halkul el,
amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy biztonságban vannak.
amíg biztosra nem megy, hogy a következő adandó alkalommal
teli torokból fogják a fülembe harsányan üvölteni
az abszurdabbnál abszurdabb kitalációkat.
néha már abban sem vagyok biztos, hogy kitalációk.
összemosódott bennem
a realitás és a fantazmagória tere.
ez a velejéig romlott világ lerántott magával a mélybe.
ez is sikerült ennek a rohadt rovarnak.
nekem meg elsajátítani a dallamokat,
mert én vagyok az, amit hallgatok.
mindig is én voltam.

További bejegyzések