árnyak telepednek rám az évek elteltével. olyannak tűnök, mint egy
csillagképekben megsütött édes bolti sütemény, ami csak szép, de nem finom.
minden hobbi, amibe beleuntam rám nevet a sarokból. kikúsznak a dobozból és belém
harapnak, gyengéden, de mégis pont ott, ahol a legjobban fáj. közben azt suttogják a fülembe,
hogy elfogyott az időd. tényleg túl késő? a szemem egy óra, ami délben lecsukódik. lelkem egy
üres tér, mert a harangot ellopták. a szívem fonál, amit az emberek szőttek. ez csak egy test.
ez nem én vagyok. de az árnyak valósak. mikor a szemem delet üt, megint megunok mindent
és a körforgás újból megismétlődik.
További bejegyzések
ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT
január 19, 2025
ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT
január 16, 2025
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS
január 8, 2025