Kiss Panna: por

nem hagytunk itt semmit csak a lábnyomunkat a porban
meg az összetaposott cigicsikkeket mert az emlékeinket magunkkal vittük
és beleolvasztottuk a lelkünkbe.
és nem tűnik fel másnak hogy belenyal a levelekbe a folyó
meg a föld lassú lélegzetvételei
de mi kint a dombtetőn ülve láttuk a vízesés könnyeit.
betűkké formáltuk a nem létező szavakat
a sötétséget pedig üvegbe zártuk mint a fájdalmat
amit megpróbálunk elnyomni.
egyszer minden elmúlik
szokták mondani.