Kiss Panna: nyelv

a nyelveddel égeted bele az órába azt, hogy megáll az idő,
valójában csak ezt képzeled, miközben a sebeidet nyalogatod.
az idő nem áll, nem. csak hátrafelé szalad és beragadt lemezként
hallod a fejedben újra meg újra a hangját. megint átéled a közös pillanatokat.
szavainak már nem hiszel, mert átlátsz a múlt ködén,
árnyékként visszhangoznak a falon: már nem tartoznak hozzád.