a nyelveddel égeted bele az órába azt, hogy megáll az idő,
valójában csak ezt képzeled, miközben a sebeidet nyalogatod.
az idő nem áll, nem. csak hátrafelé szalad és beragadt lemezként
hallod a fejedben újra meg újra a hangját. megint átéled a közös pillanatokat.
szavainak már nem hiszel, mert átlátsz a múlt ködén,
árnyékként visszhangoznak a falon: már nem tartoznak hozzád.
További bejegyzések
Szerkesztőségi hírek – 2025. november 30.
november 30, 2025
Debreczeny György: félreolvasások 3.
november 27, 2025
Fedél Nélkül – ahol a művészet otthont ad mindenkinek
november 20, 2025
HAMAROSAN NYOMDÁBAN A DUNAPART TÉLI PERIODIKÁJA
november 16, 2025