égbe takarózott este alatt fekve kóstolj bele magadba,
mert tudnod kell, milyen íze van a lelkednek. harapj magadba,
és rágj meg jó alaposan mindent, mert mikor megkérdezik, hogy milyen ízed
van,
nem tudsz rendesen válaszolni. tudatlannak lenni kínos, de mikor túl sokat
tudsz, kinevetnek. teríts meg egy asztalt, mintha reggel lenne, és várnád,
hogy felkeljenek az álmodozók, és végre hozzád nyúljanak. a világ csak egy
hangulat,
attól függ milyen zenét teszel be spotify-on. öltözz fel szépen, mert nem
találnak
majd figyelemre méltónak, de ne legyél túl szép, mert akkor olyan, mintha
próbálkoznál.
próbálkozz, de ne vidd túlzásba, mert az kínos. rúzst ne tegyél magadra,
mert úgyis lenyalják. úgyis felfalnak minden morzsát, és nem hagynak
belőled semmit. de tegyél úgy, mintha ez neked tetszene, de semmiképp
ne legyen túl feltűnő, hogy tetteted, mert az kínos. mosolyogj, mikor
megkérdezik,
milyen ízed van, különben elmennek és keresnek valaki jobbat. mindig van
nálad jobb,
mert te egy senki vagy, mint a fürdővíz, amit minden nap leeresztenek.
olyasmi vagy,
mint a kedvenc epres füstölőd, amit meggyújtasz pár hetente, majd
elfelejtkezel róla.
te vagy az a virág, aki csak akkor van az ablakba helyezve, ha virít,
egyébként pedig
el van rejtve. feküdj az asztalon, míg teljesen el nem fogysz. ne mozogj túl
sokat,
mert az elég kínos tud lenni. de mozogj, különben olyan, mintha nem
tetszene.
nézd a csillagokat. számold meg hány csillagnak kell szemtanúja lennie
annak,
hogy megesznek. takarózz bele az égbe, mikor már egyedül vagy, gondolj
arra, hogy neked
az a célod, hogy boldoggá tegyél valakit. legyél olyan, mint a szétfolyt betűk,
tudatlan,
mégis mindentudó. köszönd meg a csillagoknak és az égnek, hogy élsz,
és hogy ők mindig néznek: legyél hálás mindenért.
