Kiss Panna: mert én vagyok az, aki elrepül

a lelkek lufiként szállnak fel az égre,
az emberek gyerekekként sírnak miattuk.
megfagyott víz, reszkető végtagok,
fáj, de azt nem tudom, hol vagyok,
aztán csend és pislogás.
nem sírnak.
nem kapják el a lufikat, mert túl alacsonyak,
nem szólhatnak bele az életbe,
nem tarthatják vissza a rohanó lelkeket.