Kiss Panna: kékre fested a testem

gyere közelebb vagy lépj hátrébb kettőt,
húzz magadhoz vagy lökj messzebb:
mert most a velem és a nélkülem szó között állsz
és kezd túl fárasztó lenni ez nekem.
fess le kékkel és tegyél az égetőbe, hogy
porcelánná váljak és könnyen összetörhess.
harapj bele a narancsba és érezed a húsom égett ízét,
bármerre lépsz engem láss és a szemedbe égjen bele
minden egyes emlék, minden pillanat, minden mosoly és nevetés,
minden fájdalom és félelem: minden érzelem, melyet
egykor éreztem, miattad, veled. fájjon annyira, mint
amennyire nekem fáj az, hogy nem löksz el magadtól,
de közelebb sem húzol. fájjon, mint egy csók, mely sosem
landol az ajkadon, mint mikor látsz egy fekete macskát
az úton megdögölve, mint amikor a nyaklánc, amit anyádtól kaptál
kettétört, mint egy seb, ami tudod, hogy már rajtad marad:
fájjon és legyen nyoma ennek az érzésnek, mint egy levél,
melyet a föld örökre magába fogad, mert én nem felejtelek
el olyan könnyen, mint szeretnélek. érezd azt, amit én éreztem,
akkor, amikor a szemedbe néztem és láttam, hogy te már elengedtél,
annak ellenére, hogy ujjaink össze vannak kulcsolva.
kérlek. kérlek, ne felejts el és mondd, hogy emlékezni fogsz rám.