minden valóságossá válik, mint a tél, mikor az első mandarint eszem.
izgatott a lélegzetem, látszik a hideg üvegen. nézd, nekünk táncolnak a hópelyhek.
kattan a gyújtó. mellettünk elszalad ezer vonat, mintha félne attól, hogy felkel a nap.
mi már nem félünk. nevetünk mikor mások elcsúsznak a jégen, mert mi boldogok vagyunk:
ilyenkor minden és mindenki vicces, mert nem látjuk, ahogyan lecsukja szemét a föld.
káoszból múzsa leszel, bimbózó virágként azonban megfagysz. tél van.
eszembe jut, hogy már nem vagyok 16 és nem voltam 16 éves már régóta.
néha emlékeztetem erre magam. ez is művészet. ezer kilométerre kerülni magadtól
és elfutni a gondolataiddal egy másik világba. meg azt képzelni, hogy tél van, pedig csak ősz
eleje. de nem baj, mert legalább boldog vagyok és csak ez számít.

További bejegyzések
Az ePUB VERSESKÖTET ALKOTÓI NÉVSORA
február 5, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT LEZÁRÁSA
február 2, 2025
FEBRUÁRI PÁLYÁZAT
február 1, 2025
Szerkesztőségi hírek – 2025. január 31.
január 31, 2025