félek és senki nem érti meg,
mert szerintük a félelem csak annyit takarhat,
hogy a világ összenyomódik a fejed felett,
de én félek, mert túl sok vagyok, mégis túl kevés.
félek, hogy senki nem ért meg,
és az egész létezésem hiábavaló,
hogy lényegtelen mennyit érzek,
mert igazuk lesz: a világ összenyomódik a fejem felett.
Forgószél tekeri örvénnyé a napot. Tenyerében ki-ki amit kuporgatott a hídra viszi. A vízbe beleejti; nincs már semmije. Eddig se volt semmi, hát fordul, elmegy.
A túl-közelből-szólás biztosan megzavar. Bársonyt borít a sebre. Pompás vöröse aztán erősen patakzik. Persze a késő este, a gyönge pillanat ideje veszélyes, mikor a gyanakvás
Csucsa felé épp így élhette meg a májust Ady Endre, s mintha nagy barna szemével nézném a magas szorosra kéken záruló eget, melyben az erdők
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
