csillagporos estbe burkolózott a világ. már nem fáj,
mert mindent elfelejtünk: az emlékek megszépülnek.
a sebeket az idő gondosan kezeli, mint egy
mosolygós ápolónő. de nem felejtesz.
vénádba ivódott cseresznyelé a múlt,
a sebeidet pedig mindig nyalogatod,
és képes vagy azt hazudni, hogy minden jó volt,
mikor éppen vergődve fekszel a csillagos ég alatt.
de mégis fáj: mert mindent elfelejtünk.
elhagyjuk magunkat és az emlékeinket,
porba taposott tetemek lesznek,
amiket direkt rossz helyen keresünk.
További bejegyzések
ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT
január 16, 2025
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS
január 8, 2025
JANUÁRI PÁLYÁZAT
január 2, 2025
A DunapArt Magazin visszatekintése a 2024-es évre
december 31, 2024