a nap nyalja fel az utánad hagyott mocskot az asztalon.
minden fáj, mert azt akarod, hogy minden fájjon. magadnak mondogatod,
hogy utálnak, addig míg el nem hiszed. veszekszel, mert elhitetted magaddal,
hogy a többiek a rosszak. a hold álomba ringat, a csillagok csókot nyomnak a homlokodra
te meg pusztítasz, mert csak ehhez értesz, mert csak ember vagy, aki folyton rombol.
túlnőttél ezen a világon (legalábbis ezt hiszed).
lehet, hogy tényleg létezik isten, de te már sosem láthatod. eltörted a létrát, ami a mennybe
vezet, mert azt hitted, hogy tudsz repülni. szabad akarsz lenni,
de dobozba zárod magam. addig ütöd a földet, még lilás színe nem lesz,
míg úgy nem érzed, hogy te vagy az erősebb kettőtök közül. ártatlanokat bántani
nem menő. nem menő erdőket gyújtogatni, viccből chipset lopni, néniket fellökni
a zebrán, mert te sietsz, gyerekeket megríkatni, bántani a gyengébbet, mert ő úgysem
védekezik majd. süket volt és néma, de te mégis azt mondod, hogy ő volt a hibás, mert nem
tiltakozott. átmész a stop táblán és tönkreteszel két családot, mert te részeg vagy. azt hiszed
túlnőtted a világot, pedig még azt a mércét sem éred el, amivel felengednének egy
hullámvasútra a vidámparkban.
azt mondod, te már felnőtt vagy szóval megteheted, te férfi vagy, te nő vagy, te
részeg voltál, te azt hitted helyesen cselekszel, ő azt hitte, hogy mivel mindenki megteszi ő is
megteheti, valaki azt mondta, hogy nem emlékszik. te az, ő az, te ilyen, más olyan. igazából ki
is vagy valójában? egy ember, akit nem szeretnek? egy maszk, ami mögé elbújsz? egy hülye
álnév az instagramon? ki vagy te és miért hiszed azt, hogy pusztíthatsz?
a nap nyalja fel az utánad hagyott mocskot az asztalon, míg a hold a földet vigasztalja.
azt mondja neki, hogy nem direkt csináltad, pedig de.
téged védenek még akkor is, mikor elrontod és vigyáznak rád onnan fentről,
mikor te még magadra sem tudsz figyelni, nem, hogy másra.
te ilyen ember vagy.
