féltékeny vagyok rád, amiért soha semmit nem érzel,
te pedig féltékeny vagy rám, amiért tele vagyok szeretettel.
én úgy akarok kinézni, mint te,
te úgy akarsz öltözködni, mint én.
mondd, mikor leszel boldog a saját otthonodban?
mikor nem akarok majd kiszabadulni testem börtönéből?
fogd meg a kezem, és legyünk boldogok,
nyisd ki az ablakot, és mosolyogj:
mert megvan mindened, szeretve vagy és szeretsz.
Forgószél tekeri örvénnyé a napot. Tenyerében ki-ki amit kuporgatott a hídra viszi. A vízbe beleejti; nincs már semmije. Eddig se volt semmi, hát fordul, elmegy.
A túl-közelből-szólás biztosan megzavar. Bársonyt borít a sebre. Pompás vöröse aztán erősen patakzik. Persze a késő este, a gyönge pillanat ideje veszélyes, mikor a gyanakvás
Csucsa felé épp így élhette meg a májust Ady Endre, s mintha nagy barna szemével nézném a magas szorosra kéken záruló eget, melyben az erdők
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
