Kiss Panna: bocsi, valamiért nem tartozom sehová

testekbe vezető ajtókat nyitok ki, betolakodom és behúzom a hasamat,
lehajolok, hogy ne verjem be a fejem, mert tudom, hogy nem ide tartozom,
de be kell mennem. nem magam miatt, hanem miattuk.
titokban kinevetnek, mert attól, hogy próbálkozok, nem leszek jobb.
virágmagokat szórok el a testekbe, életet lehelek ott, ahol halál van.
ha feladod, kevés vagy, ha nem próbálkozol, haszontalan, ha mindent akarsz,
akkor mohó, ha semmit, akkor lusta. ugrálok az ajtók között, mintha dimenziók
lennének, addig kergetem az időt, míg el nem kapom, uralkodom rajta, mert ember vagyok.
a gondolatok tengerében mártózom, mert míg meztelen vagy addig senki
nem zavar, mert messziről bámulni sokkal izgatóbb.
egy testet akarok, ahová beférek.
egy világot akarok, ahonnan nem löknek ki.