Kiss Panna: aludj, akkor legalább csak a rémálmok gyötörnek

kifogyott szemhéjfesték vagyok, aminek az a neve, hogy galaxis.
tarot kártyákra kiömlött kávé, amihez senki nem mer hozzányúlni.
minden mosógép képes mosni, egészen addig, míg tönkre nem teszed.
ilyen vagyok. könnyű, mégis túl nehéz. tehetséges, de mégsem elég. egyben, de kicsit összetört.
diszkógömbbe ragadt gondolat, forgó-elmosódó hódolat, amelyet senki nem akar megfejteni.
ha nem tudok valamit, ne szidj meg, inkább taníts, mert mindig van egy első mindenkinek.
apró lego darabokból rakom ki magam az évek során, biztos alapra építkezem, mégis sokszor
összedől a vár, amiben lakni akarok. széttépett könyv vagyok, amit én magam tettem tönkre, a
gyújtó sem kattan már, sötétségben állok egy összedőlt romban, ahol csak cafatok lógnak.
a lelkem lámpa kapcsolója, pislákol, zizeg, néha kigyullad, majd elalszik.
elfáradt már, hagyd aludni, gondolom, de gyötröm magam tovább, mert nincs olyan az életben,
hogy cél, csak kiváltság és remény, amit elég a markodba venni és összeroppantani. Pillangó,
melyet négyévesen üvegbe zártunk: ilyenné válunk majd mi is. forró, meleg őszön keresztül
nyúlok át, majd odahúzom magamhoz. halkan súgom neki, gyere, most már tényleg ideje aludni.