A reggel halkabban jött el, mint máskor. Nem dörömbölt, nem villogott, nem tolakodott – csak belesimult a konyha csempéjébe, a félig üres csészébe, amit még este hagyott ott.
A gyerek már ébren volt. A mosógép halkan zúgott, mint egy szívdobbanás, amit senki sem hall.
A nő a mosogató fölött állt, egy kanalat törölgetve. Észre sem vette, hogy már rég száraz.
Az anyja a másik szobában rádiót hallgatott, megint valami délelőtti műsort. A férje az ágyban feküdt. Vagy csak csukott szemmel hevert. Nála már nehéz volt eldönteni, hol van és hol nincs.
A nő nem szólt. Nem kiabált. Nem könyörgött.
Csak ott állt. Csendben.
A konyhaasztalon egy gyerekrajz. Színes ceruzával készült, ahogy csak egy kisgyerek tud szeretni.
Az volt ráírva: „Anya, te vagy a legjobb világ.”
Elmosolyodott. Olyan mosollyal, amit már csak a gyerekének tud adni. Mert a többiek nem kérik. Nem keresik. Nem is tudják, milyen.
A szobából halk, megszokott hang hallatszott:
-Elfogyott a kenyér – mondta a férfi. Nem kérdés volt, csak tényközlés.
A nő nem válaszolt. Csak megállt egy pillanatra.
Aztán az anyja is szólalt, távolabbról:
– Ne húzd sokáig a gépet, az áramot is fizetni kell.
Megint nem jött kérdés. Nem jött: „Hogy vagy?”
Nem jött: „Aludtál valamit?”
Nem jött: „Meleg-e a kávéd?”
Csak a világ, ami fogy, és a számonkérés, ami mindig éber.
A nő letette a kanalat. Megfőzte a kávét. Mindenki másnak. Ő már rég nem issza meg melegen.
Majd kiment az udvarra. Leült a lépcsőre. A nap csendben megérintette a vállát. Egy pillanatra még az árnyéka is puhának tűnt.
És akkor -halkan, hangtalanul- kimondta magának:
„Én is szeretnék Valaki lenni.
Nem csak az, aki mindent csinál.
Hanem az, akiért valaki egyszer feláll a kanapéról.
Akit valaki vár.
Akit valaki szeret.”**
Nem sírt.
Csak ült.
Levette a papucsát. A talpa alatt hűvös volt még a beton, de a fű harmatától lágyult a reggel. Meztelen lábával lassan lépett le a lépcsőről, mintha minden mozdulat egy új mondat lenne.
Nem futott, nem rohant.
Csak hagyta, hogy végre ő is legyen egy kicsit.
Nem anya.
Nem feleség.
Nem lány.
Csak egy nő. Egy lélek. Egy Valaki.
