Eljönnél-e velem, ha az erdő már kopár,
és a szél sírja ősz dalát?
Ha a csillagok sem mutatnak fényt,
csak kavicsos utak kísérnek
végig az út mentén?
Eljönnél-e velem, ha tudnád,
minden perc nélküled
szilánkokra hull bennem,
és mégis reményt hordoz
minden léptem, amely feléd hajt,
még akkor is, ha Te nem hiszed?
Eljönnél-e velem szavak nélkül,
némán, csak azért, hogy
lépted melegítse fagyos világom,
s a magány rideg falait
összetörd bennem, mielőtt
végleg rabul ejtene?
Vagy inkább maradnál, távol,
ott, ahol minden szerelem csak
parázsban él tovább, és én
maradnék itt, az üres hangok között,
mint egy régi húr nélküli hangszer,
amelyből már csak emlék
zengi valaha szerettek rajta.
