Ketykó István: Záróra a lépcsők alján

jól megreggeliztél én is „befordultam a konyhára” és jött a záróra a lépcsők alján
de legalább nem kóboroltál el temetni tudtalak sírva bőgve mint a gyerekek
mielőtt elhantoltalak volna végső nyughelyed telehintettem friss virágokkal
lehet hogy egyszer velem is epilepsziás szívroham végez mint veled
de jó lenne nem szenvednék egy pillanatot sem
zárórád előtt még vicceltem is veled mondtam hogy a következő életünkben
majd én leszek Mirci és te a gazdi cserélünk
sajnos te már elmentél én még csak úton vagyok…