Csepeli Szabó Bélának
A napok forgácsait szedegettem
üres kosaramba
egyszerre csak
szekercéd élén
szétfröccsentek az éjszakák
s már zuhogott is rám
a fény –
e fényzuhatagban,
mosolyod ösvényén
indultam utamra…
Most véget ért az ösvény
vért permetez fejemre a nyár
és egyre sokasodnak halottaim:
apám, bátyám, anyám –
nyújtsd felém Veronika-kendőd
megtörlöm benne izzadt homlokom
s megyek tovább…
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
