Ketykó István: Rég elrobogott már

Egy cipőben járunk –
nem rág még húsunkban a rák
kötél sem feszül még nyakunkra –
miért pányvázza a félelem
testünket mégis az éj oszlopaihoz…?
Várunk a sosem érkező szerelvényre,
mely rég elrobogott már
álmaink végtelen mezői felé…