Az idő vonulását
fehér kötényes nappalok
sötét szmokingos éjjelek
vándorlását
megállítani nem tudom –
oroszlán sörényes szelek
söprik lábaim elé
neved széthullott betűit
magányom óljaiban vicsorítanak
rámmordulnak magam nevelte
mondataim
s megugatnak egykor kezem nyaldosó
szavaim
illatod itt van már, jó hírnökként megelőzött, hallom a hangodat, és örömömben sírni szeretnék, mert te magad vagy a vers, csupa lágy mora, ritmikus éden,
Aranyló fényben úszott sugaras délutánom. Nyár futkosott a roppant Atlanti-óceánon, kedélyes delfin-ifjak a tág teret beúszták s hullámon lovagoltak a hallgatag medúzák. Elszédített a tenger.
Van valami szép a lelkedben. Pont a közepében. Valami mély és idegen. Úgy húz magával. Ellenállni lehetetlenség. Nem mintha akarnék. Engedem. És félek. Elveszetten bolyongok
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
