Ketykó István: Példázat egy szerelemről

Az idő vonulását
fehér kötényes nappalok
sötét szmokingos éjjelek
vándorlását
megállítani nem tudom –
oroszlán sörényes szelek
söprik lábaim elé
neved széthullott betűit
magányom óljaiban vicsorítanak
rámmordulnak magam nevelte
mondataim
s megugatnak egykor kezem nyaldosó
szavaim