Ketykó István: Mostanában fekete lovakkal álmodom

Ágnes lányának a ködös Albionba

mostanában fekete lovakkal álmodom
nem tudom miért suhognak rendületlen
szájukban aranyzablákkal de mégis érzem
átvágtatnak létemen hiányzol
ne hidd hogy rossz gyermekem vagy ó ne hidd
inkább tudd rossz apa vagyok
nem szeretnék önkritikát gyakorolni de mégis megteszem
hibáztam vétkeztem ellened és ellenem is
szeretlek és hiányzol
mennek esőrágta könnycseppek
szomorúfüzek szép lassan de mégis hiányzol belőlem
ó ne hidd hogy tagadtalak is valaha
és nem tudom „miért oly hosszú az éj”
de tudom a ködös Albionban is vigyázlak óvlak féltelek és szeretlek
tudd hát nem az SMS a fontos hanem a szívem csücske hol ott vagy
mindörökre mert gyermekem vagy a lányom az első
megtagadtalak megtagadtál oly mindegy szeretlek bárhol is vagy
mostanában fekete lovakkal álmodom
nem tudom miért suhognak rendületlen
szájukban aranyzablákkal de mégis érzem
átvágtatnak létemen hiányzol
mennek esőrágta könnycseppek
gördülnek arcomon lefelé s hagyom mert tudom
a ködös Albionban vársz rám
egyszer találkozunk

További bejegyzések