Ketykó István: Meredek ez a hágó mégis feljutok

sebzi talpam ezer tüske homlokom szúrja frissen font töviskoszorú
korbácsok nyoma hátamon szakadt ruhámon nevet vérgőzös tömeg
kell cirkusz a népnek Atyám én eljátszom harminc évem mi mást tehetek
ezt kérted tőlem tudom bár meredek ez a hágó mégis feljutok
majd segít a jó Cirenei kendőt nyújt Veronika
elosztják maguk közt ruhámat köntösömre pedig sorsot vetnek
bár szomjazom de az ecetet nem fogadom el hadd lássák mily konok vagyok
bal oldalon a latortársam korhol ám jobb felemen
rászól a másik mert tudja mielőtt kimondanám
még ma velem lesz a paradicsomban de közben elbizonytalanodom
van-e paradicsom lesz-e feltámadás avagy maradok örökre a sziklasírban
most még nem tudom hiszen gúnyolnak szálljak le a keresztről
szabadítsam meg önmagam lassan elfogy erőm oldalamból vér és víz folyik
meredek volt ez a hágó Atyám mégis feljutottam fázom borzongom elvégeztetett