Ketykó István: Már szikráznak bennem szép hajnalok

sok elhalkult év botozta lelkem de már szikráznak bennem szép hajnalok
de sokszor ájultam kínzó némaságba arcomra nem hajoltak hűs nappalok
az éjek sem ringattak gyönyörű álomba a reggelek sem találtak rám ragyogva soha
voltam száz sebből vérző tűzpiros láva így lettem szép lassan szívemet tépő mostoha
hallgattam sokáig megérdemeltem sorsom félelmeim nagy bánatom
de levetem piszkos cipőim ingeim ruháim ég-tisztára súrolom
mert már szikráznak bennem szép hajnalok
indulok felfelé a dombra talán fenn várnak rám fénylő angyalok
kezükben új verseim ragyognak ruháik szemükben biztatás
készítek három sátort egyet magamnak másikat az angyaloknak
harmadikban alszik majd a rám talált boldog pirkadás