Ketykó István: Lapozom könyved közben folyton vérzem

nem tudom miért lapozom könyved közben folyton vérzem
akár az az asszony aki megérintette az Úr ruháját
belőlem is elszáll az erő hanyatlok sokszor némaságba
talán nem kellene ennyire szívemre venni elmúlásod
hiszen gyönyörű hat éved kárpótol mindenért
mégis lapozom könyved közben folyton vérzem
ha nem lennék költő nem fájna úgy elvesztésed
de költő vagyok tele testem gézzel ragtapasszal
de Lázárként kijövök a sírból tudom feltámadok