nem tudom miért lapozom könyved közben folyton vérzem
akár az az asszony aki megérintette az Úr ruháját
belőlem is elszáll az erő hanyatlok sokszor némaságba
talán nem kellene ennyire szívemre venni elmúlásod
hiszen gyönyörű hat éved kárpótol mindenért
mégis lapozom könyved közben folyton vérzem
ha nem lennék költő nem fájna úgy elvesztésed
de költő vagyok tele testem gézzel ragtapasszal
de Lázárként kijövök a sírból tudom feltámadok
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
