Ketykó István: Hoztunk melléd egy vöröskét és egy tarka-barkát

ha lúd legyen kövér felkiáltással hoztunk melléd egy vöröskét és egy tarka-barkát
de te voltál a főnök egy- két atyai pofon is elcsattant olykor- olykor
főleg mikor a tökmagos ládában pihentél már fáradt voltál akkor is
oly gyorsan megöregedtél vöröske csak nézett mint a moziban
elhesegettem magamat láttam szemedben fáradt vénembert
vöröskét egyik Virágvasárnapon meglovasították a turisták
a tarka-barkának is nyoma veszett egy reggelen
így maradtál egyedül hófehér nagyfőnök
csodáltak gyerekek felnőttek lustálkodásod közben a palatetőn
akkor még nem is mertem arra gondolni hogy te is itt hagysz rövidesen
árván egyedül lelkemben sóhajokkal és egyszer versbe valót adsz nekem