Nővérem emlékére
Mert elbutultak már bennem sápadt kínjaid
és skizofrének módján röhögnek arcomon a könnyek
lányod játékait rámolom ki a babakocsiból
a fülledt padláson – jó lesz az enyémnek,
ha majd megszülöm első fiam, vagy lányom…
Hűsülnek az izzadtságcseppek szememen ,
amikor mosom az örökölt kiságyat
a forró betonon – – –
Szállnak halk imák feléd,
ki névtelen hideg kőlap alá bújtál
képzelem: te jössz lenge ruhában
hazafelé az iskolából tanítás után
leteszed fáradt mosollyal gondjaid,
de csak forróság zuhog egyre a kertre
és izzadnak hiányod tűz-sugarától az almafák…