Ketykó István: Eltékozolt talentumom

Mert eltékozoltam talentumom Uram
lehettem volna gazdag filléres napjaimon nem rágódó
beteg tétova ember de mint a sziklára épített házat
úgy döntötte bennem össze a hitet a szőlő és a gyümölcs leve
lehettem volna talán Kossuth-díjas költő
de mindössze pár elismerést kaptam verseimért
mert eltékozoltam talentumom Uram
lehettem volna jobb édesapja három gyermekemnek
jobb hitvese kedvesemnek jobb barátja barátaimnak
jobb munkatársa kollégáimnak jobb szomszédja szomszédjaimnak
de eltékozoltam talentumom Uram
de mégsem vádolom magam szeretteim sem vádoltak soha
bár ráncokat véstek arcukra tetteim
szeretem magam minden hibámmal együtt
ők is szeretnek bár sokszor eltékozoltam jóságukat
gördül a felismerés bennem akár a lavina
lehettem volna „rendes ember” nem sokszor mámoros nyugtalan poéta
de jól van ez így Uram elfogadom amit adtál és elvettél
sok kegyelmet szeretetet és megbocsátást
vezesd életem úgy hogy megleljem eltékozolt talentumom
bár gödröt ástam és elrejtettem benne
te mégsem vetetted el tőlem és nem vetettél külső sötétségre sem

További bejegyzések