Ketykó István: Belőlem jöttök vártok minden utcasarkon

szavak mondatok belőlem jöttök vártok minden utcasarkon
mint a rossz nők lámpaoszlopokhoz dőlve lehúzott harisnyákkal
kifestve talpig érő hajfonatokkal vastag rúzsokkal szátokon táskákkal vállaitokon
én meg rátok sem nézek riadt szemeimben rossz emlékű aluljárók
cigánylány lehúzott cipzárral formás combján integet hív kineveti bénaságom
ha tudná otthon fiatal hitvesem két gyermekem kutyám vár
meg sem szólítana eltűnne szégyenlősen a forgatagban akár egy gyorsvonat
szavak mondatok belőlem jöttök vártok minden utcasarkon
olykor mint kibomló barkaág egy húsvéti körmenetben
magasra emelt fénylő pálmaág mint Jézus a csikón ülve
hozsannás szavak mondatok belőlem jöttök vártok minden utcasarkon
sokszor mégis feszítsd meg-et üvöltök a tömegben elvegyülve
szaggatom véres palástokat sorsot vetek ruhátokra
nyújtom az ecetet döföm belétek lándzsám
mégis jobb latorként tudom hogy rám is vár valaki
utam végén és kézenfogva bevezet gyönyörű országába