Ketykó István: Ballada vagy óda mossa tisztára lelked

mert oly mindegy ballada vagy óda mossa tisztára lelked
ebben a tavaszi szép összevisszaságban zúdulnak rám fénylő angyalok
megkötözött álmaimból felcsillansz mint hajnali harmat szállsz szememre
le kellene már írnom régi szerelmünket mely elszállt kútba esett
vagy csak tétován szégyenlősen andalog egy gyalogúton fáradtan meg-megáll
törli izzadt homlokát hason fekve fűszálak zsongó zöld kaptárába
nem tudom de oly mindegy ballada vagy óda mossa tisztára lelked
bennem fordulsz jobbra- balra mint egy ingaóra tik-tak immár örökre
lobogsz derűsen érző mindig meleget adó kályhaláng
le kellene már írnom régi szerelmünket csatáinkat vert seregek visszavonulását
friss hóra hullott vérünk sós illatát csak ne lenne oly nehéz megbánásom
türelmem vágyam elfogyni látszanak iszonyú döbbenet ül rajtam
bár sokszor eljátszottam jóságod mégis nyertem egy nagy háborút
győztem magam felett immár ballada és óda mossa tisztára lelked
ebben a tavaszi szép összevisszaságban hullanak rám fénylő angyalok

További bejegyzések