Feleségemnek: Jutkának
Denevér szerelem nyugtatott az éjjel
csipogva röpködtek a bakterház fölött
s megtelt szívem gyönyörű fénnyel
megszerettem a két szárnyas ördögöt…
esténként már jöttüket várom a lámpa alatt
hiányzik a két bohóc
egy tiszteletkört írnak , majd elhúznak , mint a vadludak
suhogva száll a két szerelmes vadóc.
A három nyírfa-lány mélyen alszik
fehér testükre paplant húz az éjfél s reszket ,
hátha Bonifác az éjjel megharagszik ;
még nem múltak el a fagyosszentek…
Szemeim , mint a jelzők vörösek, kialvatlanok
reggelre centit nőtt a szakállam …
Nemsokára feléd robogok –
ne hagyd kedvesem kihűlni az ágyam!
Két karod állítsd szabadra
tested vágánya is szabad legyen hitvesem
hajad borítsd fáradt homlokomra –
hozzád mindig időben, rendesen érkezem…