Ketykó István: Arcomon még látszik az Úr könnye

már rég eldózerolták szülőházam arcomon még látszik az Úr könnye
siratja boldog gyermekkoromat gyönyörű szegénységünket
nyitott kéményű házikónkat petróleumlámpás hajnalainkat
anyám szelíd özvegységét puhán ölelő karjait
siratja a tarlókon rámtámadó vadméheket darazsakat
mikor hasra vágtam magam a barázdákban
a libalegeltetéseket tűzőrzéseket a nagytemplom tornyában
papírrepülőim szép suhanását harangkötelek magasba emelését
már rég eldózerolták szülőházam arcomon még látszik az Úr könnye
majd letörlöm ezt is mint oly sok mást életemből
csak mosolyt hagyok magam után hiszem nevetve megyek át ha hív
s ha tudom még mondom megyek Uram megyek