Szülőfalumhoz
Néktek köszönhetem
kavics-ütötte ablakok ,
feltúrt szénaboglyák ,
hogy létezem – – –
csúzlikő-verte madárfejek
bocsássatok meg nekem!
síró gerlék
kikötve az öreg akácon –
néktek gyónom ,
hogy vétettem annyit én is ,
mint más gyerek …
a suhanc-kor zöld vetéseiben
engem is követtek
pálinka-szagú vérebek.
Tudom , vérzetek
ma is lékelt dinnyék ,
játékból meglopott
tiszta emberek …
Naponta láttok
anyám ágyához menni ;
halljátok súlyos léptemet
most szórjátok fejemre
– követelem –
harminc év után vétkemet
követelem …!
De nem –
adjátok csak rám
emlékeim
kényszerzubbonyát
nagytemplom vastag kötelei
himbáljatok csak magasba
harangok
kongjatok értem
őszinte imát!
Itt bujdokoltok bennem örökre
tarlórépa-ízű
szerelmeim
ím csordultig telve a bögre
s mint íjak húrjai
feszülnek kínjaim.
Öleljetek magatokhoz
búvok én hozzátok
– apró kisgyerek –
mosolyotok ráncai között
botladozom ,
mint fáradt részegek …
