A tengert, azt hozd haza ajándékként
finn rokonainktól;
ne az ezer tó lapuljon szemed táskái mélyén,
hanem a tenger –
hozd a szaunák forró gőzét
nyír-söprők fehér sóhaját
loccsints izzó kő-arcomra a tenger állott vizéből
és még hozd haza a zöld parkokat;
a hulladékot soha nem látott tiszta utcákat is.
Majd várlak könnyű kartonruhában
Ferihegy betonján
s ha kibomlik a felhőkből a kék FINNAIR-gép
a tengert rázd ki először zsebkendődből,
ha visszaintegetsz vele a piros busz ablakából,
miközben átcsapnak fölöttem házmagasan
szerelmed ismerős forró hullámai.
