Kiégve
torkon ragadott
pillanatokba égett
vágyak hamvai
keserű emlékekként
hullnak lábaink elé
Csapdában
két harapás közt
átvillanó gondolat
megfejthetetlen
képletekbe rejti el
megoldások tengerét
Kiszolgáltatottan
tehetetlen düh
keveredik könnyekkel
csontkemény ököl
dönget kaput hiába
eltűnt már minden remény
Rekviem
halkuló léptek
korbácsolnak bősz vihart
tajtékzó hullám
temeti semmis múltam
szétszórt kavicsok alá