Ősz
utak mentén
haldokló emlékeknek
könnyezik az ég
avar válik enyészetté
álmok lesznek védtelen
Szomorgó
nádszál hajol meg
lágy szellő súlya alatt
törékeny magány
épít emlékből várat
elherdált vágyak fölé
Ars Poetica
vassal égetett
hitben keresem utam
hontalan vándor
stigmáival lelkemen
botladozom kitartón
Hangzavar
hollók kárognak
romos falak tetején
hasztalan átok
üt át koszos szemfedőt
megtépázva nyugalmam