színtelen
aszott kezével
fest szürkét és fehéret
képmutató múlt
határoz meg bús jelent
s ringat mélykék álomba
eltékozolt perceket
özönvíz
gyászos fátyolként
takarja világ szennyét
hold nélküli est
és egy lámpa sem ég kinn
míg emlékekbe vésem
az elárasztott utcát
túl az óperencián
ostoba elme
gyalázna becsületet
elkurvult világ
szennyében fürdőző nap
sző szemérmetlen álmot
s rontja meg a holnapot
Meg-megborzong az ébredő reggel, fűszálakon hűs gyémántharmat ring. Álmából egyre később kel fel, s fáradt fényével int a bágyadt nap. Szántókon, tó mellett, zöld folyónál
Nem alszom éjszaka. A köhögéstől rángatózó mellkasom belesajdul a becsípődött idegszálakba. Nem alszik éjszaka a harcvonallal szétszakított ország, belesajdul a gyilkos tűzijátékba. Lehettünk volna rendes,
Álmainkat a végzet szétzúzta, nyíló szerelmünk ékes szirmait üvöltő szél tépi, végig dúlja, kilesve a szív rejtett titkait. Eltűnt a mosoly, a szem fátyolos, az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
