Mikor kifakulnak az igaz színek,
és elhalkul a valósnak hitt dal,
nem dobbannak egymásért vérző szívek,
majd a meseszép is visszhangba hal.
Vágatlan mezőn haldokló virágok.
Egy csillagot keresek az égen,
de ott csak gomolygó felhőket látok,
s a holdat, ahogy fürdőzik vérben.
Csendes léptek hangja a poros úton
monoton dallamot susog felém,
de tánc helyett én már csak beljebb kúszom,
s bújok meg sötét árnyak rejtekén.
Rég veszett becsületem, ha keresem,
se benned, se magamban nem lelem.
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
