Kelemen Zoltán – Aarnyek: Üres zsebek

Mikor kifakulnak az igaz színek,
és elhalkul a valósnak hitt dal,
nem dobbannak egymásért vérző szívek,
majd a meseszép is visszhangba hal.

Vágatlan mezőn haldokló virágok.
Egy csillagot keresek az égen,
de ott csak gomolygó felhőket látok,
s a holdat, ahogy fürdőzik vérben.

Csendes léptek hangja a poros úton
monoton dallamot susog felém,
de tánc helyett én már csak beljebb kúszom,
s bújok meg sötét árnyak rejtekén.

Rég veszett becsületem, ha keresem,
se benned, se magamban nem lelem.

További bejegyzések