A csendet most is én kerestem társnak,
mint tettem azt megannyiszor idáig.
Idebenn kiégett szellemek járnak,
s a szív és lélek is csak bújócskázik.
Ne mondjátok nekem, hogy több lehetnék,
mint egy kidőlt vén fa az erdő mélyén,
mint falon elnyúló szürke kis árnyék,
mert mindezt most másra le nem cserélném.
Dédelgetem. Ő ölel-megfojt csendben.
Úgy ragad hozzám, mint egy néma dallam.
Belém mar, ha ecsetem színbe rejtem,
és mindent megtesz, hogy csakis őt halljam.
Lehet, hogy rossz utat járunk mindketten.
Ő rám ült, én meg csak benne rekedtem.
Mohol, 2025. február 04.
