Őszbe olvadó csendes éj,
rég elsiratott álmok,
mámorban úszó szenvedély,
kies pont, ahol állok.
Feledett emlékek hamva
marón kaparja torkom,
elhaló akkordok hangja
dönti falaim, tornyom.
Szürke felhőkben felettem,
melyeket rég úgy szerettem,
elillanó gondolat –
halkan szárnyat bontogat.
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
