Őszbe olvadó csendes éj,
rég elsiratott álmok,
mámorban úszó szenvedély,
kies pont, ahol állok.
Feledett emlékek hamva
marón kaparja torkom,
elhaló akkordok hangja
dönti falaim, tornyom.
Szürke felhőkben felettem,
melyeket rég úgy szerettem,
elillanó gondolat –
halkan szárnyat bontogat.
További bejegyzések
Szerkesztőségi hírek – 2025. november 30.
november 30, 2025
Debreczeny György: félreolvasások 3.
november 27, 2025
Fedél Nélkül – ahol a művészet otthont ad mindenkinek
november 20, 2025
HAMAROSAN NYOMDÁBAN A DUNAPART TÉLI PERIODIKÁJA
november 16, 2025