Kelemen Zoltán – Aarnyek: E(l)ső

Őszbe olvadó csendes éj,
rég elsiratott álmok,
mámorban úszó szenvedély,
kies pont, ahol állok.
Feledett emlékek hamva
marón kaparja torkom,
elhaló akkordok hangja
dönti falaim, tornyom.
Szürke felhőkben felettem,
melyeket rég úgy szerettem,
elillanó gondolat –
halkan szárnyat bontogat.

További bejegyzések