Keresés
Close this search box.

Kazai Ágnes: Memoryxin

Doktor Beőthy Kázmér gyógyszerkutató két dologért rajongott az életében, a családjáért és a munkájáért. Időt és fáradságot nem kímélve dolgozott, hogy teljesítse szeretett felesége és kisfia minden kívánságát, emellett átütő tudományos sikereket érjen el. Sajnálatos módon, erőfeszítéseit sem hitvese, sem hivatali felettese nem értékelte kellőképpen.
Mutatós asszonykája, Malvinka minduntalan szemére vetette, hogy túl sok időt tölt abban, az átkozott laboratóriumban, ahelyett, hogy őt kényeztetné vagy jobban kivenné a részét a házi munkából.
A tudós kedves kémcsövei, pipettái és lombikjai körében eltöltött idejét az ifjabb Zágonyi sem nézte jó szemmel, aki a cég irányítását az édesapjától vette át. Már rég kitette volna Beőthy szűrét a vállalattól, de fejet hajtott atyja kívánsága előtt, aki valamikor a feltaláló évfolyamtársa és legjobb cimborája volt.
Az idősebb Zágonyi a végletekig hitt barátja szakértelmében, és biztos volt benne, hogy kutatásait siker koronázza. Fia azonban nem tudósnak született, vérbeli üzletembernek tartotta magát, aki az életben mindent csak a bankszámlán megjelenő haszon tükrében tudott értékelni. Beőthy doktor munkássága azonban mindezidáig inkább a kiadások semmint a bevételek oldalát gyarapította.
A fiatalember hosszú időn keresztül hallgatta a két tudós panaszáradatát a gyógyszerkutatás rögös útjairól. Tisztában volt azzal, hogy sokszor csak tíz-húsz évnyi, megfeszített munka és pár milliárd dollárnyi befektetés eredményez sikeres hatóanyagot. Apjával ellentétben egyáltalán nem vágyott világra szóló szakmai hírnévre, nem érdekelte különösebben a betegek gyógyítása, nem évtizedek múlva, hanem minél előbb akart meggazdagodni. Nem titkolta, hogy a Rockefeller- vagy a Rothschild-család életútja közelebb áll hozzá, mint Flemingé vagy Pasteuré.
Doktor Beőthy már több mint egy évtizede dolgozott a feledékenység tüneteit mérséklő, új szer kifejlesztésén, amikor boldognak hitt világa egy szempillantás alatt összeomlott. Malvinka egy hűvös, novemberi estén összepakolt bőröndökkel, valamint egy jóvágású plasztikai sebésszel az oldalán várta. Nem köntörfalazott, röviden a férje tudomására hozta, hogy házasságuknak egyszer s mindenkorra vége. A nyomaték kedvéért rámutatott a ház előtt parkoló piros BMW-re, amelyben Béluska önfeledten nyomogatta anyja új párjától kapott mobiltelefonját. Kázmér  végigmérve vetélytársa testi adottságait és anyagi lehetőségeit  megállapította, hogy e játszmában még szépíteni sem tud. Miközben a szavakat kereste, a pár angolosan távozott.
Az elhagyott férj összeomlott. Napokig nem járt be munkahelyére, amivel kiváló okot szolgáltatott főnöke számára, hogy felajánlja a korkedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét. Végkielégítés gyanánt a tudós hazavihette laboratóriuma teljes tartalmát, így a fiatal Zágonyinak nem kellett a kiürítés hálátlan feladatait mással elvégeztetnie.
A megtört szívű feltaláló otthon folytatta önpusztító életmódját. Naphosszat feküdt a kanapén a bejárati ajtót bámulva. Gondolatban már százszor megbocsátott Malvinkának, és megfogadta, hogy egyenként töri össze kémcsöveit, ha egyszer visszakapja őt. Letette a nagyesküt, hogy más sem tesz ezután, csak hitvese kívánságait lesi.
Neje azonban nem tartott igényt ekkora áldozatra. A Maldív-szigeteken süttetve hibátlan testét, a legkevésbé sem foglalkozott az örök vesztesnek elkönyvelt férjével.
Egyedül idősebb Zágonyi látogatta Kázmért, aki megrökönyödve tapasztalta cimborája siralmas állapotát. Minden segítséget felkínált számára, de Beőthy közömbös és lemondó arckifejezése láttán nem sok teendője maradt. Az ajtóból visszafordulva csak ennyit mondott: „Fél életedben kerested a feledékenység ellenszerét, most itt az ideje, hogy próbálj meg felejteni!” Maga sem gondolta, hogy e kijelentésével megváltoztatja barátja életét.
A feltaláló kivételesen megfogadta a tanácsot. Valóban felejteni akart, de csak a fájdalmas emlékektől kívánt megszabadulni. Éjt nappallá téve folytatta kísérleteit, és már nem a felejtés ellen, hanem a felejtésért küzdött. Erőfeszítéseit ez alkalommal siker koronázta. Minden jel arra mutatott, hogy a Memoryxinnek elnevezett hatóanyag képes lesz törölni a gyötrelmes emlékeket az emberi elméből. Úgy gondolta, hogy felfedezése a penicillinhez hasonló forradalmi változásokat eredményezhet majd a tudomány területén.
Mivel magán kívül senkiben sem bízott, ügyvédhez, hivatalhoz nem fordult. Egyetlen megoldás maradt számára, a találmány titokban tartása. A receptúrát papírra vetette és a dokumentációt gondosan elzárta, nehogy a leírás illetéktelen kezekbe kerüljön. Tisztában volt azzal is, hogy a készítmény csak a legszigorúbb orvosi felügyelet mellett alkalmazható, különben függőséget vagy visszafordíthatatlan feledékenységet okozhat.
Mint az orvostudomány hőskorában élt híres feltalálók, Beőthy is saját magán kezdte a szer kipróbálását. A kísérletek első eredményei bizakodásra adtak okot. A tudós egyre kevésbé szomorkodott nyugdíjazása és gyermeke távolléte miatt. A családjával és munkahelyével történtek távoli, kissé kellemetlen epizódként maradtak meg emlékezetében, a részleteket pedig már nem akarta és nem is tudta felidézni.
Barátja néha meglátogatta, ilyenkor Zágonyi felemás érzelmekkel távozott. Örömmel nyugtázta, hogy cimborája valamelyest magára talált, evett-ivott, olvasott, vásárolt, azonban furcsállotta, hogy közömbös maradt a cég és valójában az egész külvilág dolgai iránt. Orvosi kivizsgálást javasolt, amit Kázmér alapból visszautasított. Nem volt szüksége külső segítségre, úgy érezte, hogy kutatása mellett élete is kezd célegyenesbe fordulni.
Igyekezett minden gondot és kellemetlenséget kizárni az életéből. Ha a legkisebb bosszúság érte, egyből az anyaghoz fordult, amelynek fogyasztását már nem korlátozta. Gépiesen folytatta kísérleteit, bár egyre kevésbé látta ennek célját és értelmét.
Így történhetett, hogy idővel magát és közvetlen környezetét is elhanyagolta, s ez utóbbi a szomszédoknak is feltűnt. Az ingatlankezelő többszöri felszólítására végül kénytelen volt rendet rakni és az ingatlant alaposan kitakarítani. Ekkor bukkant a korábban gondosan elrejtett papírokra, amelyeken számára érthetetlen szövegeket és ábrákat talált. Bosszúsan összetépte és a szemétbe hajította mindet.

További bejegyzések