Kazai Ágnes: Közmeghallgatás

Az új polgármester a városból költözött a faluba. Választási programjában hitet tett amellett, hogy bevonja a lakosságot a település fejlesztését érintő döntéshozatalba. Ígéretéhez híven, hivatalba lépését követően, közmeghallgatást kezdeményezett. Vezetőtársai hamar lehűtötték lelkesedését.
– A faluban nincs olyan helyiség, ahol az eseményt meg lehetne tartani – mondta a jegyző. – Üzemeltető hiányában a mozi és a művelődési ház is bezárt.
– Sebaj, a meghallgatást áthelyezzük az online térbe.
– Az nem megoldás, mivel csak néhány család rendelkezik internet-előfizetéssel – jegyezte meg az alpolgármester. – Ez egy kis település, nem a város – utalt némi malíciával a falu vezetőjének korábbi lakhelyére.
– Akkor szavazóládákat helyezünk el, és azokban gyűjtjük a fejlesztési ötleteket – zárta le az diskurzust a polgármester.
A lakosság csekély érdeklődést mutatott a kezdeményezés iránt, így kevés fejlesztési javaslat érkezett a hivatalba. A képviselők megvitatták a beküldött terveket, de egyiket sem találták megfelelőnek. A fiatalok csalódottan vették tudomásul, hogy nem láthatják Ed Sheerant élőben, és az időseknek is meg kellett elégedniük a zenegéppel, ha Tom Jones slágereire akartak táncolni. A testület elvetette egy újabb kilátó, kocsma vagy templom építését, arra hivatkozva, hogy a meglévők is kitűnően ellátják az igényeket.
Az ötletelés határideje vészesen közeledett, de egyetlen, épkézláb javaslat sem született. Az utolsó napon az iskolában a tanítónő éppen az ügyben tapasztalható érdektelenséget hozta fel rossz példaként a közéletiséggel foglalkozó órán, amikor Ferkó, az 5. b hangadója, jelentkezett.
– Miért nem csinálnak egy rendes megállót a suli elé? A buszra várva, télen megfagyunk, nyáron hőgutát kapunk, esőben, hóban pedig szétázunk.
Az osztály helyeselt, a szót tett követte, és az ötletet az iskola késlekedés nélkül benyújtotta. A képviselőtestület egyhangúan elfogadta a javaslatot. Némi vita kialakult az építési anyag kiválasztásakor. A többség a poli(metil-metakrilát) – hétköznapi nevén a plexi – mellett tette le a voksát; a döntés a környezetvédelmi koordinátor lemondását vonta maga után.
Az utasváró rekordsebességgel készült és pusztult el. Egy jóhangulatú, esti buli után néhány felsős fogadást kötött a plexi éghetősége tárgyában. A kísérletet végrehajtó diák megnyerte a fogadást – és a büntetésként kiszabott közmunkát is.
A korábbi szavazáson ezüstérmes üveg ideje most érkezett el. A munka sikeres volt, a folytatás kevésbé. Egy edzésen az iskola sztárfocistája bombalövésével a háló helyett véletlenül az új utasvárót találta el. Szerencsére senki nem sérült meg, kivéve persze az üvegfalat.
– A fa a legjobb anyag, időtálló és környezetbarát – érvelt újra a természet elszánt védelmezője. Álláspontja ezúttal elfogadásra, korábbi lemondása pedig visszavonásra került.
Egy hét múlva készen állt az új megálló. Nem lett csodaszép, de a célnak megfelelt. Talán a látványvilág szegényessége ösztönözte az egyik szervezet aktivistáit arra, hogy egy éjjel színesre fessék a várót. A polgármesternek tetszett a megoldás, egy másik csoportosulás képviselői azonban nem osztották véleményét. Néhány nap múlva a megálló egy közkedvelt déligyümölcs színében pompázott.
A következő hetekben az utasváró – igazi kaméleonként – többször színt váltott, a pirostól kezdve a kéken keresztül a zöldig. Amikor nemzeti színűre festették, a polgármester megnyugodott. Úgy vélte, e megoldás ellen senkinek nem lehet kifogása. Ismét tévedett. Egy önjelölt művész – ki tudja, milyen megfontolásból – a megállót rózsaszínűre pingálta. Talán, ha indokait megosztotta volna a közvéleménnyel, a váró sorsa másként alakul, de nem így történt. A kissé instabil lábakon álló építményt valaki egyszerűen szétrúgta.
A polgármesternek most lett elege az egész ügyből. Megbízta a kőművest, hogy húzza fel téglából az utasváró falait. Rövidesen megjelent az önkormányzat rendelete is, amely „hatóságilag szigorúan tilosnak” minősítette az építményre festést, írást vagy plakátragasztást. Nem tudni, hogy a tiltás kapcsán használt jelzős szerkezet vagy a várható büntetés hatott-e elrettentő erővel, de a fal sértetlen maradt.
Az eredményen felbuzdulva, nemsokára megtörtént a buszmegálló ünnepélyes átadása is. A falu és az iskola vezetői beszédet mondtak, a település plébánosa pedig felszentelte az építményt.
A polgármester elégedetten nyugtázta kezdeményezése sikerét. Az iskolaigazgató büszkén hangsúlyozta, hogy a javaslat a falu tanintézményében született, amely mindig híres volt a kreatív gondolkodásra nevelésről. Kivonult a helyi televízió is, hogy interjút készítsen az ötletgazdával.
– Mondd csak Ferkó, a jövő évi ötletversenyen milyen javaslatot teszel?
– Hááát, hogy készítsenek már tetőt is a váró fölé, mert enélkül nyáron hőgutát kapunk, esőben, hóban pedig szétázunk.

További bejegyzések